Babiloni hódoló egy fúvós hangszeren játszó ülő majommal, szárnyas napkorong előtt. Ezt a feliratot találtam a Szépművészeti Múzeum Mezopotámia kiállításán, és azért ez olyasmi, amire elismerően csettint az ember: jól be lehetett szívva a művész. Hiszen a napokban volt hír, hogy Egyiptomban is találtak hallucinogén anyagot tartalmazó edényt.
Addigra már rájöttem arra, amit elsőre nem értettem, hogy ennek a kiállításnak ez a lényege. Amikor először néztem, az volt a benyomásom, hogy ez voltaképpen két kiállítás, az egyik szól nekem, nekünk, akik bután nézünk Mezopotámiára, és szárnyas bikakolosszusokra vágyunk. Azokat nyilván nem hozták el, de itt a lépő oroszlán meg a viperafejű oroszlán, ámuljunk az Istár-kapu makettjén, és képzeljük magunkat oda. Ehhez jön az aprólék, ez a rengeteg-rengeteg pecséthenger, kis mütyür, de kinek van kedve, ideje, szeme, hogy végignézze, melyik milyen nyomot hagyott a puha agyagban?
Most úgy tűnik, ez volna a lényeg. Rengeteg kis metafora a művészetről, látszólag értelmetlen sűrítmények, pici hengerek, nem is lehet látni, mi van rajtuk, csak hogy össze vannak farigcsálva, de ha végiggörgetik az agyagon, kiégetik, és ott van a nyomuk, meg lehet látni az értelmet. Babiloni hódoló egy fúvós hangszeren játszó ülő majommal, szárnyas napkorong előtt.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.