Nagy hősnek éreztem magam, amiért végignéztem az Örömapa című filmet. Ez persze nem az az örömapa – bár az is kérdés, hogy melyik az az, szóval nem Steve Martin, még kevésbé Spencer Tracy, hanem egy re-remake Andy Garciával. Kubai lány örömapja, mexikói a vej.

És muszáj nézni, mert csak annyit tudtam róla, hogy szerepel benne Ángela Álvarez, de nem tudtam, mikor. Persze, hogy a legeslegvégén. Körülbelül egy percben, énekel az esküvőn. Előtte megbotlik a háttérben, de valaki elkapja a karját, szerintem nem megtervezetten. Ángela Álvarez asszony azonban így is a legkülönösebb történet a filmben és a poptörténetben, 2022-ben kapott Grammy-díjat legígéretesebb pályakezdőként. Vagyis ezt rosszul mondom, ígéret nem volt nagyon sok benne, hiszen 95 éves volt, de ekkor fedezték föl, ekkor készült el az első (és utolsó) nagylemeze, ekkor szerepelt az Örömapában. Hiába érzi az ember, hogy a világ egyre ellenségesebb az öregekkel, vagy hogy erőnek erejével, botoxszal, szikével, sporttal fiatalnak kell maradni, vannak karrierek, amelyek rendületlenül fölfelé szárnyalnak. Ne feszegessük most, hogy meddig.