Jók ezek a magánetimológiák, az ember megnyugszik, hogy ha már a világot nem is, bizonyos dolgokat megért belőlük. Például évtizedeken át éltem abban a hitben, hogy a „head and shoulders” lóverseny-kifejezés, ennyivel nyerni, az már viszonylag kényelmes, fejhossznál több, lóhossznál kevesebb. És mennyire ügyes a sampongyártó, hogy ezzel a névvel illette a korpaellenes szert, egyrészt utal arra, hol található (vagy hol nem található használat után) a korpa, és jelzi, hogy az ő termékük jobb, mint a konkurenseké.

Csak a kiindulás téves, fejjel és vállal nem a többiek előtt van az ember (vagyis a ló), hanem a többiek fölött, mint Miltiadész Az ember tragédiájában, ki egy fejjel nagyobb, mint polgártársi, és azt a nép nem tűrheti. 

Még magánetimológiám sem volt arra, hogy miért vernek valakit kenterbe. Hogy ez valami szótorzulás, kenternek mondják a centert, és nem centerbe, hanem a centerrel verik meg az ellenfelet? Vagy  verd meg a centert, szétszéled a nyáj? És ez aztán így maradt az idők során?

A megoldás egyébként nagyon egyszerű, és ezúttal tényleg a lóversenypályáról való. Szó sincs benne centerről, a canter az a könnyű vágta, sétagalopp, amellyel a győztes ló még így is gyorsabb a többiek inaszakadtánál. Más kérdés, hogy akkor alighanem kenterben kellene verni a többieket, nem kenterbe, de ez tényleg részletkérdés.