Voltaképpen nem is a két képről szeretnék mesélni, csak a címükről. Mindkettő elég híres, az első a Tamara a zöld Bugattiban, amit a Die Dame című magazin címlapjára készített, és amint az sejthető, Tamara van rajta zöld Bugattiban. Az talán már nem sejthető, hogy akkoriban, 1928-ban nem is volt neki zöld Bugattija, csak egy sárga Renaultja, azzal mégsem égethette magát a címlapon.

Illetve pont ez az érdekes, a kép címe ugyanis Autoporträt, gondolom erre is szólt a megbízatás, hogy készítsen egy önarcképet. Így aztán az elkészült kép igazából egy szóvicc, Autoporträt helyett autós portrét készített, ilyen kocsim volna, ha magamat akarnám vele kifejezni. És pénzem is volna hozzá.

A másik kép címe nekünk talán érdekesebb mint másoknak. Elgyötört női arc, a kézben csomag a gyerek, mögötte kihalt város, szürke felhős ég. 1944 az évszám, Valahol Európában a cím. Nem tudom, Radványi Géza ismerte-e a képet, azt tippelném, hogy nem, talán ez a fordulat divatos volt akkoriban, hogy ilyesmi megtörténhet valahol, pedig Európában vagyunk. Vagy ugyanarra a gondolatra jutottak, három év különbséggel.

Az az érdekes hogy mire a filmből musical lett, a kifejezés teljesen megváltoztatta az értelmét. A darabban azt éneklik hogy „Valahol gyönyörű nyár van, Valahol Európában”. Épp ellentétesen azzal, amire Radványi Géza gondolt, inkább azt mondják, hogy a nyomorult ország, ahol élünk, nem Európa. Ez az európázás végig divatos fordulat volt az ezredfordulón, azóta nagyon visszaszorult, gondolom az EU-csatlakozással lassan megszokjuk, hogy nem kell odavágyódni, ahol amúgy is vagyunk. Vagy ott se jó, vagy itt is jó.