Van egy kedvenc (mindenki kedvence) Mozart-történetem, az Allegri Misererével kapcsolatos. A mű annyira szép (és különös módon ma is, különösebb előképzettség nélkül is annyira szép), hogy a kottája különleges kincs volt, nem engedték kivinni a Sixtus-kápolnából, nem adták ki, nem lehetett másolni, aki meg akarta hallgatni, annak el kellett mennie Rómába, és reménykedni, hogy pont jó időben érkezik, épp műsoron tartja a kórus a darabot. Míg egy szép napon el nem ment oda Mozart, meghallgatta a művet, aztán hazament, és emlékezetből leírta a szólamokat, és ezzel véget ért a kórus monopóliuma. Ötperces a mű, de kilenc szólam, szóval Mozart-szinten is produkció megjegyezni mindent.

Ki akartam deríteni, hogy mindez vajon mikor történhetett, mennyi ideig sikerült titokban tartani az Allegri-darabot, ami egyébként viszonylag késői, úgy értem, nem klasszikus reneszánsz polifónia, hanem 1630-ból való.  Mozart 1770-ben járt Rómában, azért az 140 év, szép, nagy titok.

Az egyetlen probléma, hogy voltaképpen nincs a történetre semmiféle bizonyíték. Hogyan is lehetne, nem tették el az útiládába a Mozart-kéziratot, vagy ha eltették, aztán elvesztették, szóval egyáltalán nem biztos, hogy igaz a történet. Bár szerintem az, ilyesmit nem találnak ki az emberek.