Délután a Mezítláb a parkban ment a tévében, este meg befutott Tony Roberts halálhíre. A két dolognak látszólag nincs sok köze egymáshoz, de mégis. A Mezítláb a parkban egy ideig csak színdarab volt, Robert Redford két évig játszotta benne Pault, aztán elunta, más dolga akadt, és Tony Roberts állt be helyette, újabb két évre. Amikor leforgatták a filmet belőle, persze, hogy Redfordot hívták, aki örökre megmaradt bennünk, mint halálosan jóképű, halálosan rendes fiú, akinél jobbat kívánni sem lehet az életben. Tony Roberts sem panaszkodhat, de azért leginkább úgy gondolunk rá, mint laza, nagyképű és cinikus New York-i színészre, aki mindig a napos oldalon jár, még ha ezért kell is némi kompromisszumot kötni. Tud élni, de cserébe el kell viselnie, hogy amikor fölveszi a menő, napszemüveggel egybeépített széldzsekijét, megkérdik tőle: mi az, útközben plutóniumfelhőn fogunk áthaladni?

Egyszerűbb az élet, ha az ember szépnek születik.