Ültem a fotelomban, és hirtelen nagy és leküzdhetetlen vágyat éreztem, hogy meghallgassam Schönberg Gurrelieder című művét.

Azért ez nem normális dolog. Azelőtt ilyen soha nem történt velem. Van három felvételem is a darabról a polcon, de egyiket se nyüstöltem agyon. Annyira nem éreztem hasonlót, hogy még a Gurrelieder Kocsis Zoltán vezényelte előadását is kihagytam annak idején, amit most már nagyon bánok. Pedig tudtam, hogy ez nem hardcore Schönberg, nem a Fúvósötös, ami elől Petrovics Emil Soroksárig szaladt volna, csak nagy, hosszú, bonyodalmas, németül van. Talán csak a címe riasztott, ennél rondább szót, hogy Gurre nehéz kitalálni.

Most meg itt ülök a fotelben a vágyaimmal.

Ja, meg egy könyvvel az ölemben, Harvey Sachs Schönberg című művével, ami nagyon szelíd, nagyon kedves, állandóan fenntartja magának a szerző a jogot, hogy talán téved, nem is akarja megfejteni a Schönberg-jelenséget, csak arra a kérdésre keresi a választ, hogy egyáltalán miért fontos ez a komponista, mégis viszi magával az embert, hogy ide nekem azt a Gurreliedert.

Van hatalma a szavaknak.