Ma van a napja, Ravel 150. születésnapja, ahogy illik, Ránki Dezső eljátssza a G–dúr zongoraversenyt a Zeneakadémián, majd elmesélem, milyen volt. Most inkább valami okosat kellene mondani róla, de azt nem tudok, át is adom a szót Petrovics Emilnek, aki egész kis könyvet írt Ravelről, és azt mondta (talán ez a könyvben nincs benne, nem emlékszem), hogy vannak világfordító zeneszerzők, akiktől a zene története más irányt vett, Beethoven vagy Wagner a legkézenfekvőbb példa. És vannak olyanok, akik semmilyen hatással nem voltak a zenetörténetre, egyszerűen csak megírták az életművüket. Nem függetlenül a zenetörténettől, bár mindig azt érzem, hogy Debussy Ravelre gyakorolt hatását eltúlozzák, de aztán senki nem Ravel után ment az újabb komponisták közül. Persze, sok volt a lehetőség, Stravinsky, Bartók, Schönberg, csupa lánglelkű fazon. Minden nagyotmondás távol állt tőle. Milyen benyomást tett önre Amerika? Nagyon szép nyakkendőket lehet ott kapni.

Meg a híres mondás: csak egy zseniális zeneművet írtam, a Bolerót. Abban viszont nincs zene.