A vígszínházi Büszkeség és balítélet miatt, ha nem is néztem újra, de eszembe jutott, nem az, ami mindenkinek, a sorozat, hanem a 2005-ös film. Talán nem is volna rossz, ha nem Keira Knightley benne Elizabeth, vagy ha nem Matthew Macfadyan benne Mr Darcy. Utóbbi sokat küszködött a szereppel, de hát mégis színész, előbbivel meg a nézőnek kell küszködnie, mert mégsem annyira színésznő. Mindegy, nem is az egész film volt az eszemben, csak a jelenet, amikor Elizabeth Pemberley-be megy, és belép a szoborcsarnokba. Bámulja a klasszicista márványokat, főleg Mr Darcy büsztjét, meg egy elfátyolozott női fejet. De tényleg, milyen szép, meg mennyire technikás szobor, ámultam akkor én is, márványból fátyolt, azért ahhoz kell tudni vésni-faragni? Ki lehet a szobrász?

Ma már nem nehéz kideríteni: Raffaele Monti. Ez persze azt is jelenti, hogy Elizabeth időugrott, mert ha nem is tudom megmondani, pontosan mikor játszódik a Büszkeség és balítélet (az első megjelenés 1813, de Jane Austen az első változatot még 1796-ban kezdte írni), Raffaele Monti később született, 1818-ban. Tehetséges fiatalként dolgozott Milánóban, amikor a műhelyébe betoppant Lord Cavendish. A lord ismerte Canovát, és Canova azt mondta, hogy tíz évet adna az életéből, ha olyat tudna faragni, mint Giuseppe Sanmartino, aki a lefátyolozott halott Krisztust készítette. De hát ilyet ő is tud, gondolta, vagy mondta Raffaele Monti, és elfogadta Cavendish megbízását egy lefátyolozott Veszta szűzre. Arra a szoborra, amit Elizabeth-Keira néz a filmben.

A folytatás aztán nem lett annyira szép, nem véletlenül nem ismerős Raffaele Monti neve (én legalábbis ezzel biztatom magam). A 48-as forradalom után Monti Londonba költözött, egyik sztárja volt az 1851-es londoni világkiállításnak, kint voltak a lefátyolozott márványai a Crystal Palace-ban, divatba jött, de aztán ki is ment a divatból, anélkül, hogy igazi, nagy vagyont faragott volna össze magának. Londonban halt meg, 1881-ben. Addigra a szobrász szerszámait már régen eladta.