Lehet, hogy a történetben igazán Chopin apja az érdekes. Mert azt valamennyien megtanuljuk az iskolában, hogy Chopin a lengyelek nagy zeneszerzője, és azon kevesen töprengünk el, hogy ha egyszer lengyel, akkor miért így kell mondani a nevét. Ja, biztosan azért, mert Párizsba költözött, ott élt, és ott így mondták, de ő alapjában véve „Kopin” volt.

De hát nem. Ha lengyelül írt levelet, néha (ritkán) ő is Szopen formában írta alá, a Chopin az eredeti írásmód, mert az apja francia volt. Az ember fantáziája beindul, hogy biztosan szerelemből lett lengyellé, követte szíve hölgyét a hidegbe, de szó sincs róla. Lengyel támogatóját követte a hidegbe, aztán ott ragadt Lengyelországban, mert attól félt, hogy ha visszatér a francia forradalomba, besorozzák a hadseregbe. Ez az antimilitarista álláspont furcsa módon nem akadályozta meg abban, hogy hadnagyként szolgáljon Kosciuszko seregében, ahol meg is sebesült. Felépülése után Nicolas (Mikolaj) Chopin egy ideig megpróbált megélni abból, hogy ő francia, mert a jobb családokban mindig volt egy francia ismerős (így került az Anyeginben Tatjanáékhoz Monsieur Triquet, hogy aztán egy jó kis dalt énekeljen az operai Anyeginben), majd gimnáziumi franciatanár lett. Állítólag nem vágyódott vissza Franciaországba. Nem úgy a fia.