A 6színben voltam Falusi Mariann koncerten, pontosabban csak a próbán, amikor kifelé jövet erre lettem figyelmes. Az egész Jókai utcai ház be van molinózva, hol követhető, hol követhetetlen vádakkal, de nem is ez a szép benne, hanem a hit. Hogy ha valakinek a fejére olvassák a bűneit, akkor az megjavul. Vagy ha nem is javul meg úgy igazán, szívből, akkor is a szégyen valahogy a helyes irányba tereli a cselekvéseit: mondjuk befizeti a közös költséget.

Persze ehhez az kell, hogy az a valaki el is szégyellje magát. Ami ellene mond a korszellemnek, rögtön két oldalról is, egyfelől azt tanuljuk, hogy nem szabad másokat kicsúfolni, megszégyeníteni, másfelől meg ugyan, hol van ma már a szégyen? Hová lett az elfogadott közös minimum, amitől az eltérés (a rossz irányba való eltérés) nyilvánosságra hozatala zavarba hozza az eltérőt? Nem fizeti a közös költséget? Hogy csinálja? Holnaptól én se fogom.

Talán túlzás, de idemásolom mindannyiunk kedvenc könyvének az utolsó bekezdését.

De átok az emberre, aki felkel és így szól: hazudjatok, gyilkoljatok és raboljatok, bujálkodjatok, becstelenítsetek és kést emeljetek atyátok és anyátok ellen, mert ez illik az emberhez és az én nevemet dicsérjétek, mert én szabadságot hirdetek nektek. Aki egy borjút állít fel és így szól: Ez a ti istenetek. Mindent az ő tiszteletére cselekedjetek és táncoljatok a tákolmány körül! Nagyon erős lesz, aranyos széken fog ülni és a legokosabbnak tartják majd, mert tudja: hogy az emberszívnek törekvése kezdettől fogva gonosz. De csupán ennyi az, amit tud, és aki csak ezt tudja, buta mint az éjszaka és jobb lenne, ha nem született volna. Mert semmit sem tud az Isten és ember közti szövetségről, amelyet senki meg nem törhet, sem ember, sem Isten, mert rendíthetetlen. Vér foly majd patakokban, az ő fekete ostobaságáért, vér, hogy az emberek arca pírja elhalványul, de nem is lehet másképp, míg csak el nem pusztul a gaz. És felemelem az én lábamat, mondja az Úr, és sárrá taposom őt, a föld mélyébe taposom a szentségtörőt, százhúsz öl mélynyire és ember és állat kerülje ki nagy ívben azt a helyet, ahová őt betapostam és az ég madarai térjenek ki röptükben, hogy ne szálljanak el fölötte. És aki az ő nevét nevezi, az köpjön a világ négy tája felé és mossa ki a száját és szóljon: Isten óvjon! Hogy a föld ismét föld legyen, a szenvedés helye, de mégsem a gonoszság tanyája. Mondjatok erre áment mindnyájan!

És a nép mondta: tessék befizetni a közös költséget.