Az egész Riminivel kezdődött. Volt egy rokonom, akinek minden márciusban akadt egy kis elintéznivalója Riminiben, és egy idő után engem kért meg, hogy fuvarozzam el őt oda. Míg ő intézte az ügyeit, én egyedül maradtam a városban, élveztem a szezonon kívüliséget, a csöndet, a tenger közelségét, a szelet. Aztán így maradtam, mindig öröm, ha tavasszal mehetek valami fürdőhelyre. A boltok közül csak minden harmadik van nyitva, az is úgy, hogy ha valami dolga akad a tulajdonosnak, akkor inkább azzal foglalkozik, ma délután zárva tartunk, írja ki. Ha valaki elneveti magát egy kávézó teraszán, visszhangzik tőle az utca. És közben mégis minden az életről szól, itt is, ott is kopácsolnak, fúrógépek nyeszeregnek, készülnek az idényre, lesz itt még annyi ember, hogy nem férnek egymástól.  Hogy nem vagyok egyedül ezzel a rajongással, azt Ulrich Seidl Rimini című filmje is bizonyítja, ámbár az tényleg inkább a múltról szól, mint a jövőről.

Az idei választás Grado, közel is van, nem is tűnik nagyon bonyolultnak. De azért fogósabb, mint hinnénk, már a neve sem annyira egyértelmű, Grado az lépcsőt jelent, az ember kikötőnek gondolja, hiszen az is, itt léptek a partra és a parthoz vezető lépcsőre az utasok. A másik parton, Pisa mellett van egy San Pietro a Grado nevű templom, amit oda építettek, ahol Szent Péter először Itália földjére lépett. Persze azóta a folyók dolgoztak, a tengerpart közben kilométerekkel arrébb került.

De ez most a mi Gradónk, ami talán nem is grádics, hanem a Castrum torzulása, hogy itt vár volt. Tényleg volt, bár nem sok maradt belőle. Gradónak volt fénykora is, amikor a barbárok Aquileiát szorongatták, Attila el is foglalta, és akkor a püspök átköltözött Gradóba, megkezdődött a városok közti rivalizálás, melyik a fontosabb, melyik a múlt és melyik a jövő. Aztán közbeszólt Velence, és a maga javára döntötte el a kérdést.

Van persze előnye is annak, ha egy város fejlődése megtorpan, ugyanolyan marad, mint fénykorában, nem fejlődik vagy csak mértékkel tovább. Ez Gradóban három régi épületet jelent, a katedrálist, a keresztelőkápolnát és a Santa Maria delle Grazie templomot – mert persze mégsem volt akkora a megtorpanás, aztán a 20. században beindult a fürdőzés és tengerezés.

De itt maradt az aranykor is. Például ez a monogram a katedrális padlóján. Ez tényleg a legnagyobb gazdagság és a legnagyobb építkezések ideje, amikor Éliás volt a püspök. Ez az ő monogramja. Persze, akárhogy nézem, nekem nem jön ki. Vagy túl sok a betű, vagy túl kevés. Ha csak Éliás, elfogadva, hogy latinul nem szeretik a szókezdő e hangot, inkább elétesznek egy h-t, szóval a név Haelias, akkor is marad egy fölöslges c meg o meg p. Ha viszont Éliás püspök a monogram, vagyis Haelias episcopus, akkor meg hiányzik néhány betű... Vagy várjunk csak, ha a P az I meg S is, ha az A áthúzása külön életet is él, akkor az V, ami U. Minden megvan.