Cividale egyik nevezetessége az Ördög hídja, keskeny, magas, elegáns, kicsit a mostari Öreghidat juttatja az ember eszébe, bár az egyetlen ív, ezt meg kettő tartja. Amúgy a két ív nem egyforma, de alig tűnik föl, éles a szög, ahogy a híd a folyó, a meglepően zöld Natisone fölött átível.

A név persze a legenda miatt van, sőt, rögtön két legenda miatt. Az egyik szerint azt a követ, amelyen a középső pillér nyugszik, az ördög vágta mérgében a folyóba. A másik történet hosszabb, nem sikerült megépíteni a hidat, amíg a nép meg nem állapodott az ördöggel. Építse meg ő, és cserébe övé lesz az első lélek, aki átkel a hídon. Az ördög egyetlen éjszaka elvégezte a munkát, no de most ki viszi át a szerelmet? Végül megoldották, egy kóbor kutyát küldtek át, annak a lelkét vihette magával a patás. A kutyabarátok persze tiltakoznak, és próbálják megmacskásítani a történetet, egy kóbor macska ment át először. Pedig a lényeg nem itt volna, hanem hogy akkor elfogadjuk, hogy az eb is lélekkel rendelkező lény.

A valóságban persze nem egy nap alatt készült el a híd, és nem is egy élet alatt, tudható, hogy 1441-ben írták alá a szerződést az építésszel, az is tudható, hogy nemcsak az építesz, de az utódja is meghalt, és a híd még nem volt készen. 1552-ben azonban már lekövezték a hidat, és azóta is...

Azóta is? Dehogy. 1917-ben a visszavonuló olasz seregek felrobbantották az Ördög hídját, hogy megnehezítsék az üldöző monarchia-csapatok dolgát. A dolognak a szokásosokon kívül még az a szépséghibája is megvolt, hogy az üldözők nem is itt keltek át a Natisonén, hanem kicsit odébb, Udinénél.  

Miért volna szükség ördögre, ha vannak emberek is?