Csak azért igazságtalanságoskodok, mert annyira egyértelmű. Sylvia Plachyban (Plachy Szilviában) nem az az érdekes, hogy Adrien Brody anyukája. Vagyis az a fontos, kicsit több, mint egy tárló erejéig, abban a tárlóban csak az Adrien Brodyról készült képek vannak, és olyanok, amilyeneket más fotográfus nem készíthetett volna el, a modell túl laza, túl közvetlen, a színész is fiatal, többnyire nem is színészként van jelen a képeken.

Mindez a Capa Központban van, tegnap nyílt a kiállítás. És a kiállításon itt volt a szerző maga, tudom, néhányan reménykedtek, hátha Adrien Brody is feltűnik, de szerintem ő ennél elfoglaltabb. Meg hát nem is ez a lényeg, tényleg nem az Adrien mamája.  

Adja magát a következtetés, hogy akkor nyilván ő a Plachy-képek készítője, de most így, a személyes jelenléte után ebben sem vagyok biztos. A képek jók, nem olyan szörnyen nagy csodák, vagy ha igen, ezt nem éreztem, hanem magát Sylvia Plachyt, körülötte mozogtak az emberek, vele szelfiztek, Mintha az egész kiállítás egy nagy és erős személyiség egyik, hétköznapra tartogatott megjelenési formája volna. De ha itt van maga a személyiség, akkor ez a megjelenési forma másodlagosnak tűnik, mert nem hétköznap van, hanem ünnep. Vagyis ez csak tegnapra érvényes, ma ebből a szempontból hétköznap van.