Valaha nagyon csodálkoztam és csodáltam Erkelt és Egressy Bénit a Hunyadi László kezdetéért. Ennyire nyíltan Habsburg-ellenesek voltak? Rögtön azzal kezdenek, hogy a magyar vitézek azt éneklik: nem leszünk mi hű kutyái Árva László fajzatának. Árva László, az, ugye, V. László, aki Habsburg uralkodó volt, de a fajzata az a Habsburg-ház. És ezt így lehetett akkoriban, 1844-ben világgá kiabálni?

Aztán megjelent az opera eredeti (körülbelül eredeti) változata, és rögtön mást énekelnek, szóval ez csak a Nádasdy-Oláh-Radnai változatban volt így. 1935-ben. Mindegy, ha későn is, de jól megmondtuk a magunkét.

Tegnap kicsit néztem a befejezést, úgy értem a kicsit, hogy olvastam közben, mert tudtam, mi lesz a vége. Ha nem tudtam volna, akkor is elárulták a kvízzel, az volt a kérdés, mikor védte meg Nándorfehérvárt Hunyadi János. Szóval megvédte. Közben arra gondoltam, vajon Kádár L. Gellért is úgy jár-e ezzel a szereppel, mint Nagy Gábor Fabricius Antallal, elképesztő közismertséget hoz neki is, akkoriban készült egy fénykép egy újságos standról, és minden lehetséges képes újság címlapján Nagy Gábor volt látható. Aki egyébként bámulatos nyugalommal viselte, viseli, hogy abból a szerepből aztán már soha nem tudott kilépni.

Kádár L. Gellért meg igazán daliás Hunyai, szebb, mint az eredeti, csak a hangja… Érdekes, hogy a hang a régi hadviselésben mennyire fontos dolog volt. Persze, a maiakhoz képest a régi hadseregek csöndben harcoltak, néha dörrent az ágyú, csattogott a kard, de azért meg lehetett hallani egymást. Vagy meg is kellett. Sztentori hang. Valaha azt hittem, a sztentór az valami kikiáltó lehet a görög piacokon, ő mondja meg, hogy mennyiért lehet tojást kapni, de persze nem így van. Sztentór a trójai háborúban harcolt az akhájok oldalán és a nagy hangjáról volt híres, lelkesíteni és irányítani tudta a többieket. Ma ezzel a képességével legfeljebb az operában nyerhetne alkalmazást.