Idén bezár a Pompidou Központ nagyobb renováció miatt. Erre szokás bánatosan vagy műbánatosan sóhajtani, ajjaj, én még arra is emlékszem, amikor kinyitott. Arra is emlékszem, amikor azt hittem a Balatonon, hogy a szomszéd kakasa reggelente azt kiabálja: pom-pi-dúúúú-ú-ú-ú. Akkoriban tele volt a rádió ismeretlen és érthetetlen nevekkel: Pompidou, Urho Kekkonen, Miki Takeo.
Ehhez képest talán nem ismeretlen, de nem is nagyon ismerős név Suzanne Valadon, aki eredetileg nem is Suzanne volt, hanem Marie. Toulouse-Lautrectől kapta a Suzanne nevet, mert ő is, mint a bibliai Zsuzsanna, meztelenül mutatkozott a vének előtt, vagyis idős festőknek állt modellt. Amíg modellkedett, figyelte is, hogyan festenek, rajzolni meg nyilván természettől fogva jól tudott, így ahogy kiöregedett a modellkedésből, beleöregedett a festésbe. Nem hinném, hogy gyakori volna az ilyen életút.
Suzanne Valadon képei láthatóak most a Pompidouban, sok kép, sőt, rengeteg, majdnem mindig akt, és, mint fölhívják rá a figyelmet, ő aztán nem helyez el kelméket az intim részekre, azt látjuk, amit ő látott. Azt is mondják, hogy feltehetően ő az első nő, aki meztelen férfit festett elölnézetből (ez kicsit olyan, mintha a Monty Pythonból volna, total frontal nudity), persze, nem a festőket mutatta meg, bár az sem volna érdektelen, bosszúaktok. Akik engem lefestettek, azokat én is megmutatom.
De akkora igazság még nincs a földön.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.