Tudom, hogy hívják a kutyát a képen. Már ha látszik, hogy ott egy kutya áll a két hátsó lábán, a kislányba kapaszkodva. Tudom, hogy hívják a kislányt is, az nem olyan nagy szám, híres kislány, híres névvel: Julie Manet. Az a Manet, de nem teljesen, a festő öccsének, Eugene-nek a lánya. A mamája a fontosabb, Berthe Morisot, aki szívesen festette meg a családi boldogságát, amíg tehette, mert aztán viszonylag korán megözvegyült, és három évre rá, 54 évesen követte férjét a másvilágra. Julie akkor még csak 16 éves volt, modellként valóságos sztár, nemcsak az anyukája, de Renoir és Manet is megörökítette. Ő meg írta a naplóját, ha jól tudom, magyarra még nem fordították le, pedig nem volna érdektelen.

Az ember azt hinné, hogy a művészekhez való közelség valami 20. századi találmány, azóta érezzük úgy, hogy a munkásságuk megértéséhez tudnunk kell az intimitásokat is. Tudjuk, hogy Ady Endre kitől lett szifiliszes, de hogy Leonardo szexelt-e Salaival, abban ma sem lehetünk egészen biztosak. De minden előbb kezdődött, és a festőnők lendítettek a dolgon azzal, hogy lefestettek mindenkit, aki hajlandó volt modellt ülni nekik. Leginkább a családot.

A kis agár neve egyébként Laerte. Hogy az Odüsszeiából vagy a Hamletből kapta a nevét, arról fogalmam sincs.