Van nekem egy barátom, Kálmán Péter, operaénekes. De annyira operaénekes, hogy most épp New Yorkban van, a Metropolitanben próbál, A sevillai borbélyból fogja énekelni Bartolót. A hónap végén közvetítik is, szerte a világban.
Nem mindig nézett ez így ki. Amikor összebarátkoztunk, viszonylag fiatalok voltunk, és a dühöngő ifjúságnak egy viszonylag szokatlan dühöngési és lázadási formáját választottuk: operákat néztünk a Paulay Ede utcai lakásában. Volt néhány sztár-DVD-nk, az egyik a Metropolitanből a Falstaff, Levine vezényelt, Zeffirelli-rendezés, szép, de nemcsak szép, finom is, okos is, érzékeny is. A címszerepben Paul Plishka, én nem nagyon bírtam a hangját, de ő mindig védte, hogy olyan jó öblös, gyomros, mintha minden hangot leküldene a bendőjébe, és onnét hozná aztán föl.
Hát, ugye, kinek mi tetszik.
Nem is ez a lényeg, hanem hogy most ott próbál, és elküldte, mi van a jelmezben, Bartolo kabátjának címkéjébe írva, ki viselte a ruhadarabot.
Van ilyen.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.