Szupertitkos tudás

Elismerem, hogy a teozófiáról kiállítást összehozni nagyon nehéz feladat. Talán azért, mert annyi mindent kellene elmagyarázni hozzá, a kezdetektől napjainkig, hogy az egész csak hosszú feliratokból állna a falakon, ezek az emberek ezt és ezt csinálták, és aztán ez a sok dolog lassan becsurdogált, becsöpögött a kis, és viszonylag Isten háta mögötti Magyarországra, és ilyen és ilyen hatásokkal járt. És még ma is tart. Nagyon bonyolult, nagyon szerteágazó, de érdekes tudni, hogy ha ma valaki jógázni megy, akkor egy olyan hagyományt folytat, amely nálunk a múlt század harmincas éveinek végén indult, Selvarajan Yesudian által. Szerintem ezt még a jógaoktatók sem mind tudják, vagy legalábbis az biztosan nem tudta, akit kérdeztem. Volna mit behozni tudásban.  

De a Hopp Ferenc Múzeum teozófiai kiállítása mintha szándékosan fokozni akarná a zűrzavart. Az ember megy szobáról szobára, és fogalma sincs, mit akarnak vele megértetni. Jelképeket magyaráznak, sárga alapon fehér betűkkel, aztán a legnagyobb teremben egy régi-Budapest hangulatú szobába jut, híradórészletek a falon, karácsonyfa, árva gyerekek, Kun Béla magyaráz. Az egyik sarokban telefon, operator, get me Jesus on the line. Folyóiratok, rejtélyes vitrinek, amelyeknél nem lehet megállapítani, hogy kinek a tárgyai láthatóak, kinek a fényképei nézhetőek. Van hozzájuk valami kis táblácska, de nekem nem sikerült a táblácskákat és a vitrineket összepárosítani.

Persze az is lehet, hogy ez volt a cél. Ez egy titkos tudomány, őrzi a titkait.