Nem állítom, hogy mindent értek, de annyit igen hogy ez komoly dolog. Salome a Metropolitanből, közvetítették az eggyel előbbit is, akkor Komlósi Ildikó volt Heródiás. Most Michelle DeYoung. Ő az egyetlen, aki színes ruhában van, sőt, nagyon színesben, piros ruha a piros hajához. A többiek feketében-fehérben mesélik el a történetet.

Nem pont ugyanazt a történetet, nem is úgy kezdődik, a klarinét felhördülésével, előtte most egy zenélő óra csilingeli bele a világba a hétfátyoltánc dallamát. A hatás kisebb, de talán ez is a mondandó része: emiatt aztán senki nem fog a szívéhez kapni, csak egy (vagy több) szexuális bűncselekmény. A végén mégis szívéhez kap valaki, méghozzá Heródes, a pesti Wagner-előadások nagyszerű Miméje, Gerhard Siegel, öljék meg ezt a nőt, mondja, és összeesik. Salome túléli.

Az sem olyan nagyon jó.

Tényleg nem értek mindent, valahogy túlizélik a zoknizást, hol leveti Salome, hol felhúzza, és nemcsak ő, hanem az összes hasonmása. Heten vannak, mint a gonoszok, és növésben vannak, bár a legidősebb is hivatalosan csak nagykamasz. Ő az, aki énekel, Elza van den Heever. Az ember az elején már kíváncsi, mi lesz ebből a hétfátyoltánc alkalmából, mert az biztosnak látszik, hogy az énekesnő nem fog kéjesen és bájosan lépkedni, és közben ruházatából több-kevesebb dolgot a földre ejteni. Nem az az alkat

És tényleg nem, a tánc maga a történet, Salome hét életkora, amelyben különböző inzultusok érik, bakfejű nevelőapja egyáltalán nem úgy néz rá, ahogy egy gyerekre kellene. Cserébe Salome elég gátlástalanul használja a csáberejét, nemcsak Heródessel szemben, de Narraboth-tal is, nagyon egyértelműen hagyja magát tapogatni, aztán ellöki azt a szegény katonát, most már tényleg tedd, amit én akarok. Aztán mégis Salome megy le a börtönbe, a saját tudatalattijába, vagy legalábbis a gyerekkorába, baba (félig szétverve) maci, hintaló, néhány korábbi önmaga. És a próféta. „Az anyámról beszél” – derül föl Salome, a katonák óvatosabbak: hogy mit mond, azt senki nem érti.

Itt mindenki beteg. Aztán a taps után az ember kimegy az utcára, és egyáltalán nem biztos abban, hogy ott jobb a helyzet.