Orrmonológus

Dolgoznak, dolgoznak Budaörsön a Cyranóval, illetve már előtte is dolgoztak, mert ez átirat, Martin Crimp készítette, aztán az átiratot le is fordította Závada Péter, nem szigorú alexandrinusokban, de, ha jól tudom, már Rostand sem volt elég szigorú formailag. Az eredmény meg mai Cyrano, annyira mai, hogy nem is nagy az orra, ami jó ötlet, mindenki gondoskodjék maga a gátlásairól. És valószínűleg az sem nagy felfedezés, hogy azért a Cyrano annyira nem is jó darab, eredetiben sem, én legalábbis hiába keresem a szellemességet az orr monológban, nem lelem. Olvasva semmiképp. És aki azt mondja, magát kigúnyolja, ha kell, többnyire nem gúnyolja ki magát. Bár lehet. hogy nem is kell.

Vagy a történet? Cyrano elintézi, hogy kétszer fájjon Roxane-nak, először Christian, másodszor Cyrano halála. Kétszer csíp, mint a méregerős paprika. 

Persze ez csak a könyv. A színpadon Cyrano nagy szerep, egész színészi pályák teltek el jelentős Cyrano-alakítások fényében vagy árnyékában, José Ferrer, Szabó Sándor és még sokan mások. Böröndi Bence pályája aligha fog elcyranosodni, most nem is tudom, hogy ez baj vagy jó, úgy értem, neki biztos jó, a nézőnek nem annyira, nem érzi, hogy most valami különlegeset lát. Attól még ügyes a fiú, mondja, mondja.

Közben sajnos arra gondolok, hogy a Crimp-féle átiratban James McAvoy volt a címszereplő. Azt azért megnéztem volna. Hátha az se tetszik.