Nagyon kevés idézhető mondat maradt Czimra Gyula után, úgy tűnik, soha, senkinek nem jutott eszébe, hogy interjút készítsen vele, vagy csak nem merték megközelíteni, mindenesetre a kevés hitelesen tőle származó mondat kint van most a Nemzeti Galéria falán. Az egyik körülbelül így szól: fél életemben önmagamat kerestem. Persze, az ember soha nem tudja, mikor tart a fél életénél, és lehet, hogy Czimra is azt hitte, hogy simán eléldegél 120 éves koráig, végül is, amikor nem önmagát kereste, akkor a kertjében pepecselt, kelő nappal ő is kelt, de így utókorilag elmondható, hogy nagyon úgy tűnik, Czimra Gyula egész életében önmagát kereste. Időnként megtalálta, de most nagyon nehéz egy festővé összerakni azt a sokat, aki ő volt. Hol nagyon rajzos, hol nagyon festő, hol gauguinista, hol vangoghista, hol kifestőkönyv stílusban alkot. Az egyetlen, ami majdnem megbízható támpontnak látszik, hogy önarcképet többnyire fejfedőben készített. Ha valakinek van otthon egy képe, amely kalapos férfit ábrázol, vigyázzon rá, hátha egy Czimrája van.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.