Icipici emlék

Az ember néha megittasul a saját szavaitól, velem is ez történt, amikor tegnap nagy bosszúsan leírtam, hogy Szűcs Mártára nem olyan könnyű emlékezni, a hangzó hagyaték nem elég gazdag, és hiába mondjuk, hogy emléke szívünkben él, mert a szívünk sem megbízható vitrin, előbb vagy utóbb összetörik. Előkerestem hát egy régi rádióhangverseny felvételét, a műfaj maga is érdekes, élő koncert (vannak benne hibák is), de közönség nincs, két operai kettős Patkó József kíséretével a Traviata és a Lammermoori Lucia, a bariton Kovács Pál. Elvben össze nem illő pár, Szűcs Márta szép, tiszta, könnyű hangja mellett Kovács Pálé szép, de egyáltalán nem sima, zörgős, nyers, kimunkálatlan, és nem is mindig tiszta. De az operai jelenetek szempontjából mégis jó így, pont erről szól mindkét kettős, hogy a törékeny nőt megtöri a határozott, céljaival tisztában lévő férfi, együtt érzek, virágom, de most már tedd, amit tenned kell.

Arra gondoltam, lehet, hogy ez a felvétel egyedül nekem van meg a nagyvilágon, azt sem tudom, archiválták-e annak idején, közben a Rádió is elköltözött, az sem tesz jót az archívumoknak. A felvétel ideje egyébként 1992 december 21.

De nem is ezt akartam elmondani, hanem csak egy pillanatot a Traviata kettősből. Az idősb Germont azt mondja, hogy két gyermekem ügyében jöttem önhöz, Violetta meg visszakérdez: kettő? Di due figli? Igen, igen, nemcsak Alfrédről van szó, de a húgát sem tudom rendesen férjhez adni, amíg maguk itt boldogok. (Gondolom, ez már akkor sem volt igaz, bár ki tudja.) Az énekesnők elsöprő hányada úgy kérdez vissza, hogy di due FIGLI, holott a lényeg nem a gyermeken van, hanem hogy kettőről van szó: di DUE figli. Szűcs Márta meg jól kérdezett.

Apróság, persze, hogy apróság, de ezekből állnak össze a pályák, sorsok, életek.