Mint minden rendes turista, én is igyekeztem a párizsi tartózkodásokat a Louvre - Notre-Dame – Etoile vidékére koncentrálni, de most máshol van a szállásom, a 13. kerületben, újabb vidék, újabb házak. Nem is ez a legfeltűnőbb, hanem hogy az utcák és közterek olyan emberekről vannak elnevezve, akikre még aktív korukból emlékszem: Leonard Bernstein tér, Yitzhak Rabin kert, Francois Mitterrand Könyvtár.

Ez utóbbi a Nemzeti Könyvtár legújabb és legnagyobb épülete, sőt, több épülete, egy téglalap négy sarka, négy torony. Elegáns házikó, egyszerű vonalakkal, enyhén színezett üvegekkel. Rengeteg a fa, kint a padló, a lépcsők, a forgatható belső árnyékolók. Ha közelebb megy az ember, látja, hogy a szigetelés itt sem tökéletes, vannak felázott, repedezett árnyékoló elemek. A tornyok között óriási tér, és nem is tudom, mi az elképzelés. Idővel majd ezek is betelnek? Ötszáz év, és a nyitott térből egyetlen tömb lesz? Ez az, ami a jelenlegi magyar építészetből teljesen hiányzik, aki tervez, aligha gondol arra, hogy az épület évszázadok múlva is állni fog, ki tudja, lesz-e hozzá ember, és ha igen, azok fognak-e könyvtárba vagy bárhová járni, vagy Köbükiként ülnek a saját külön tornyaikban.

Nem tudom, ki a bölcsebb.

Ha következetesek akarnak lenni, annyi biztos, hogy kell a hely, évente 70 ezer könyv érkezik csak kötelespéldányként, azokat valahová tenni kell. Meglátjuk, mi lesz. Mindenesetre én a könyvtárnak drukkolok.