Mikor bementem a moziba, még nem látszott semmi, mire kijöttem, felfordult az egész város. Nem mondom, hogy nem volt semmi előjele, az átlagosnál sokkal többen viseltek már délután is Dembelé feliratú mezt, és a pincér is megkérdezte, miközben hozta a limonádét, hogy készülök-e az esti meccsre. Nem, nem, moziba készülök. Jó barátom énekli Bartolót A sevillai borbélyban, azt közvetítik a Metropolitanből. Kicsi a világ, de még mindig furcsa kimondani, hogy pesti ember Párizsban nézi, hogy mi történik New Yorkban. Ezt már nem mondtam neki. Mikor vége lett a közvetítésnek, már hajcihő, dudálás, füstbomba, Paris-Paris skandálások. Hiába nagy csapat a Paris Saint-Germain, ez velük is ritkán esik meg, ha jól tudom, először, hogy megnyerik a Bajnokok Ligáját. Persze, hogy állt a bál. A bálkirályok pedig a tűzoltóautók voltak, szirénáztak és forgolódtak a tömeg körül, az emberek harsányan üdvözölték a csatlakozó hatóságot.
Nem irigylem azt, akinek tegnap éjjel gyulladt föl a lakása.
Kicsi a világ, az előadás végén gratulálni is tudtam, amire azt mondta Kálmán Péter: ez is megvan, most már abba lehet hagyni az éneklést.
Remélem, csak viccelt.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.