Ez most a fő képzőművészeti esemény Párizsban, David Hockney 25. Mi 25? Huszonöt éves elmúlt, az biztos, nem is 25 éve fest és még az sem igaz, hogy az utóbbi 25 év képei volnának a falon. Bár azok is. De hogy megértsük az egész történetet, van kép 1956-ból is, az, ha jól számolom, 69 éves. Hockney már akkor is érett festő. Meg azóta is.
Meg se próbálom összefoglalni, először azt hittem, 25 teremnyi kép lesz tőle a Fondation Louis Vuittonban, de csak 11. Az viszont négy emeleten. Aki tervezi, hogy elmegy, váltson előre jegyet, mert ha még ehhez hozzájön egy óra sorban állás az utcán, belepusztul, meggyűlöli, vagy csak zúgó fejjel, zombitekintettel megy végig az emeleteken.
Hockney pedig egyre csak fest, állítólag napi négy órát. Ez az önarckép, ami előtt ül, idei, látszik, hogy elég ramaty állapotban van, de rendületlen. A képen a jelvény olvasható, az van ráírva, hogy END BOSSINESS SOON. A főnökösködésnek mindjárt vége.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.