Nem tudom, helyesen olvasom-e a filmet, illetve azt sem, hogy olyan nagyon meg kell-e szakadni a filmolvasásban és megfejtésben, de azért néhány dolog feltűnt az új Wes Anderson filmben, A föníciai sémában. Elsőként nyilván a főszereplő neve, akit Zsa-zsának hívnak, ámbár férfi, Zsa-zsa Korda. Erre beindul a magyar filmfantázia, Korda nálunk stúdiónév Etyeken, ha nem is Zsa-zsaként, de Sándorként, vagy Alexanderként. De Zsa-zsa? Zs-vel? Nyilván Gábor Zsazsára utal, aki eredetileg Gábor Sári volt, Fedák Sári tiszteletére, aztán a Zsazsa nevet is Fedák Sári tiszteletére kapta, mert az eredetileg az ő beceneve volt. Szóval van egy közvetlen szál a János vitéz és A föníciai séma között. Szerintem ezt még Wes Anderson sem tudta. Ha legközelebb látom (egyszer láttam Párizsban, szembejött a Luxembourg kertben) eléneklem neki, hogy Én, a pásztorok királya. Meg fog lepődni.
További rejtvényfejtés helyett most ugorjunk a kezdő képsoroktól a stáblistáig. Festmények is megjelennek a szereplők között, elég rövid ideig, hogy mindet rendesen el lehessen olvasni, de Renoir és Magritte biztosan szerepelt a filmben. Ami a különös, hogy nem reprodukció formájában, hanem eredetiben: megszerezték a képeket egy forgatási napra. Ha Zsa-zsa Korda egy gyűjtő, akkor gyűjtsön igazi dolgokat. Keret a keretben, Zsa-zsa lánya, Liesl ül egy Renoir előtt. A festmény valamikor Greta Garbo tulajdona volt.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.