Nyilván nem értek valamit, vagy talán az egészből nem értek semmit, de egyáltalán nem értem, miért vannak Peter Lindbergh képei a Műcsarnokban. Hacsak nem csaliként, erre bejönnek, aztán majd jól a nyakukba zúdítjuk Péreli Zsuzsát meg a Magyar Szalont. De úgy önerőből vagy művészetként…

Mintha volna egy hivatalos magyarázat, hogy ez mitől jó, van célja, megszabadítja a nőket, a sztereotípiáktól, meg volnának maguk a képek, amelyek épp a sztereotípiákat erősítik azzal, hogy a szép nőket egymás mellé teszik, meg férfiinget adnak rájuk. Iszonyat jól néznek ki, de hát ezért lettek ők a kor híres modelljei. Hol a megszabadulás? Hogy nem a ruhájukat nézi az ember, hanem őket magukat? Volt egy ilyen idő a világban, amikor ezek a lányok-asszonyok nevesítve lettek. De nem voltak fölszabadítva, vagy én nem ezt érzem. Inkább fordítva. 

Nem tudom pontosan mi a bajom, mondjuk az, hogy fontosabb a ki van a képen, mint hogy milyen a kép. Talán meg kellene csinálni az ellenpróbát, a Műcsarnok munkatársait levinni a Balaton partjára, és lefotózni őket fehér ingben. Nekem az is érdekesebb volna, mint ez.