Látom, hogy nem nagy mozisiker A föníciai séma, vagy legalábbis így látom, én már az Uránia egyik kisebb termében néztem, és messze nem telt ház előtt. Nem is tudom, egy filmes mivel vigasztalja magát, neki fontosak a számok, hogy bele tudjon kezdeni a következő rendezésébe, szóval az utókor nem számít olyan sokat. Talán számít. Fellini is sokat küszködött a producereivel, biztos, hogy le kell zárni éjszakára a Trevi-kutat, és megáztatni benne a két színészt? Aztán mi lett belőle.

Talán ez a fontos, a két színész. Meg a többi. Mert ők tudják, hogy jó dolog nagysikerű akciófilmekben szerepelni, de nem biztos, hogy az a halhatatlansághoz vezető út. Wes Andersonnál meg láthatóan sorban állnak a legnagyobbak, hogy legalább egy kicsit szerepelhessenek. Willem Dafoe talán két mondatot mond A föníciaiban. F. Murray Abraham még annyit sem, meg se mukkan, pedig milyen pompázatos Oscar-díjat kapott valaha Salieriért. Ennek fényében persze érthető a főszereplő, Mia Threapleton. Filmközeli színésznő, az anyukája Kate Winslet, mégis, amikor felhívta Wes Anderson, hogy rá gondolt az új filmjében… Igen? Köszönöm. Letette a telefont, fölhívta az ügynökét, hogy nem hülyéskedik-e valaki vele. Nem, teljesen komoly a dolog. Megint letette a telefont, és sírt, sírt, sírt.