Midőn ezt a képet készítettem a Szajna partján, azt gondoltam, azért érdekes, mert egy ember, lám milyen mély nyomot tud hagyni egy városban. Még mindig jelen van, kávézókat neveznek el róla, meg ezek szerint uszodákat is, miközben azt sem tudnám megmondani, Josephine Baker voltaképpen mi is volt szakmailag. Táncosnő? Énekesnő? Hát, nem tudom. Úszónő mindenesetre egész biztosan nem volt, mégis uszoda lett belőle.

Az egészet aztán szépen elfelejtettem, míg most, a Marastoni-kiállításon ott nem lógott a falon egy hasonló kép. Nem Josephine-ről, hanem egy hasonló uszodáról.  Ugyanúgy a folyóról választották le a biztonságos, hullámmentes teret, nyilván nem tisztították meg klórozták a vizet, de nem is lehetett akkoriban annyira piszkos még a Duna. De az élmény valami hasonló, mintha a folyóban úszna az ember, ha ki tud nézni valami ablakon (a Baker uszodánál üvegfalak vannak), csak nem visz el a sodrás meg az örvény sem ragad el. De ki lenne a pesti változat névadója? Medveczky Ilona?