Az utolsó hét kezdődik a Szépművészeti M.S. mester kiállításából, gyorsan megnéztem még egyszer, nem is voltunk kevesen. Ami a lényeget illeti, semmi nem változott, ami a nem lényeget, abban sem sok. Persze, az a kérdés, mi a lényeg. A képek, nyilván, amelyeknek mindegy milyen koncepció vagy kérdéskör vagy megoldási kísérlet van körülöttük Továbbra sem értem a végkövetkeztetést, hogy akkor M.S. mester az Michel Schröter lehetett, akinek sem a nevét nem ismeri az ember, sem a műveit, azt lehet tudni, hogy Bécsben vezetett egy festőműhelyt, hogy inkább ingatlanokkal kereskedett, mint festett. Ja igen, és M.S. a monogramja.  De már Bécs is úgy jön elő M.S mester életében, hogy a bécsi képnél azt írják: ugye, mennyire más ez a kompozíció, mint a selmecbányai képeknél?

Ennél egy kicsit meggyőzőbb volna az a magyarázat, hogy az ufók vitték a mestert Selmecbányára, és aztán el is vitték magukkal. Az ufó-magyarázat azért is tetszik jobban, mert passzolna az M.S által festett agykoponyákhoz, és a selmecbányai képek sem illenek együvé, a Lille-ből hozott Háromkirályok világa és színvilága, mintha nem ugyanattól a festőtől származna. Látom én is a kaparászó kezeket, de zavarban volnék – ha nem volna végül is mindegy.

Vagy nem mindegy? Lehet, hogy jobban szeretnénk egy festőt, ha tudnánk a nevét?

Ami a lille-i képet illeti, látom, hogy ők különösebben nem büszkék rá, nincs fent a múzeum honlapján, és ha az embernek nincs valami dolga Lille-ben, vagy nem élnek ott rokonai, akkor aligha utazik oda. Egy hét még a közös életünk.