Az utolsó hét kezdődik a Szépművészeti M.S. mester kiállításából, gyorsan megnéztem még egyszer, nem is voltunk kevesen. Ami a lényeget illeti, semmi nem változott, ami a nem lényeget, abban sem sok. Persze, az a kérdés, mi a lényeg. A képek, nyilván, amelyeknek mindegy milyen koncepció vagy kérdéskör vagy megoldási kísérlet van körülöttük Továbbra sem értem a végkövetkeztetést, hogy akkor M.S. mester az Michel Schröter lehetett, akinek sem a nevét nem ismeri az ember, sem a műveit, azt lehet tudni, hogy Bécsben vezetett egy festőműhelyt, hogy inkább ingatlanokkal kereskedett, mint festett. Ja igen, és M.S. a monogramja. De már Bécs is úgy jön elő M.S mester életében, hogy a bécsi képnél azt írják: ugye, mennyire más ez a kompozíció, mint a selmecbányai képeknél?
Ennél egy kicsit meggyőzőbb volna az a magyarázat, hogy az ufók vitték a mestert Selmecbányára, és aztán el is vitték magukkal. Az ufó-magyarázat azért is tetszik jobban, mert passzolna az M.S által festett agykoponyákhoz, és a selmecbányai képek sem illenek együvé, a Lille-ből hozott Háromkirályok világa és színvilága, mintha nem ugyanattól a festőtől származna. Látom én is a kaparászó kezeket, de zavarban volnék – ha nem volna végül is mindegy.
Vagy nem mindegy? Lehet, hogy jobban szeretnénk egy festőt, ha tudnánk a nevét?
Ami a lille-i képet illeti, látom, hogy ők különösebben nem büszkék rá, nincs fent a múzeum honlapján, és ha az embernek nincs valami dolga Lille-ben, vagy nem élnek ott rokonai, akkor aligha utazik oda. Egy hét még a közös életünk.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
csársz 2025.07.14. 08:21:43
A játék különösen fontos József Attilának*, s nem véletlen, hogy idézőjelbe teszi a verscímet: „»Költőnk és kora«”. Ez a véleménye:
„Piros vérben áll a tarló
s ameddig a lanka nyúl,
kéken alvad. Sír az apró
gyenge gyep és lekonyúl.
Lágyan ülnek ki a boldog
halmokon a hullafoltok.
Alkonyúl.”
*„A sanyarú gyerekkor lehetett az oka, hogy a »játék« központi szerepet kapott a költő verseiben. Ha már nem játszhatott igazi játékokkal és a (szél)forgó is a munkát jelentette neki, időnként csengő rímekben meg a játszás örömének kiemelésével kompenzálta ezt a költészetében és egész munkásságában. Egy szerkesztői válaszban azt írta: »Félek a játszani nem tudó emberektől«. Nagy költeményében pedig a szabadságot – és a rendet! – kapcsolta össze vele: »Jöjj el, szabadság! Te szülj nekem rendet, jó szóval oktasd, játszani is engedd, szép, komoly fiadat!«” Így függ össze az életrajzi adat és a mű!” – írhatta volna a nagy irodalomtörténész. Gyönyörűséges ötvenes évek, nem?!
stolzingimalter 2025.07.14. 08:54:18