Azért is jó olasz városokba visszatérni, mert az ember lefényképezheti újra ugyanazt. Többnyire ugyanúgy. Valahányszor Veronában járok, megilletődök a városkapunál, hogy Shakespeare-t idéznek rajta, mi mást, mint a Rómeó és Júliát. Hogy ez is mennyire érdekes, idegen szem vagy idegen gondolkodás kell ahhoz, hogy fölfedezzük, mennyire csodálatos helyen élünk. A felirat angolul és olaszul van, magyarul lehet választani, hogy kiben ki szól, Kosztolányi vagy Mészöly Dezső, az benne a vicc, hogy egyik sem tökéletes. Kosztolányi szerint:

Veronán kívül nincs nekem világ,

Csak tisztítótűz, gyötretés, pokol.

Egyrészt ez a gyötretés finoman szólva is erőltetett, másfelől a tisztítótűz a purgatórium helyett inkább a tisztulásra teszi a hangsúlyt, és nem a szenvedésre.

Mészöly Dezső szerint:

Veronán kívül nékem nincs világ,

Csak kínzatás, gyehennatűz, pokol.

Mészöly Shakespeare helyett is helyes sorrendbe teszi a fokozást, eredetileg a purgatóriumtól a pokolig haladunk, és közben van a kínzatás, de engem leginkább a gyehenna zavar, nem illik Rómeó szájába. Mindösszesen azért ez a jobb.

Mindegy, végül is csak le akartam fényképezni a feliratot a városfal belső oldalán, hogy mindenki meggondolhassa, mennyire vágyik elmenni Veronából, de nem lehetett. Javítják a kaput, és addig egy reklám takarja az építményt, amire az van írva: Genny. Remélem, nem magyarul.