Vicces, ha az ember nem ért valamit. Amikor a híradásokat olvastam a Tankcsapda zenekaron belüli meghasonlásokról, körülbelül sejtelmem sem volt arról, mit beszélnek. Elhagyja a társaságot Sidllovits Gábor, aki pedig olyan ikonikus számokkal járult hozzá a közös sikerekhez, mint az Alföldi gyerek vagy a Köpök rátok. Tekintve, hogy egyik számot sem hallottam, viszont mind a kettőnek elég vicces címe van, amikor felhívtam aznap az ismerőseimet, mindenkinek bemondtam a hírt, és nevettünk meg álszörnyülködtünk.

De hát visszajár a kacagás is. Elmentem Modenába, és azt hittem, körülbelül az emberek 80 százaléka azért megy Modenába, hogy lerója tiszteletét Luciano Pavarotti előtt. Tényleg rémes a szobor a színház árkádja alatt, nem tudom, mi az oka, hogy a köztéri bronzportrék mostanában ilyenre sikerednek, akár Pesten is lehetnénk, Ronald Reagan és Kovács Béla között. De itt van valahol Pavarotti múzeummá alakított háza is, így a katedrális mellett, bőséges felvágottazás után megkérdeztem a pincérlányt, mégis merre induljak. Hová? Kinek a házát keresem? Luciano Pavarotti. Értetlenül néz rám aztán odahívja két hasonló korú kollégáját, együtt gondolkodnak, kit és mit kereshetek. Azon már nem gondolkodnak, miért. Turisták...