Néztem egy fiatal férfit a benzinkútnál. Cigarettázott és köpködött, úgy két-három szippantás után pökött egy hegyeset a nagyvilágra.

Tulajdonképpen miért köpködnek az emberek? Van ennek valami titkos jelentése, vagy akár nemzetkarakterológiai fontossága? Emlékszem, milyen meglepő volt a Bűn és bűnhődés új fordítását olvasni, mert kiderült belőle, hogy hőseink vagy legalábbis Dosztojevszkij hősei folyton köpködnek. De nem csak úgy, az utcán, lakáson belül is. Az előző fordítás (Görög Imre és G. Beke Margit) ezt leplezte, Vári Erzsébet nem titkolta. Azóta van újabb fordítás is, de még nem olvastam. Ez valami keleti dolog lenne, ahogy régebben köpőcsészét tettek a kínai diplomáciai tárgyalásokon résztvevőknek is? De nem lehet, mert vannak köpködős sportok is. A labdarúgók folyton ezt teszik, és ha valaki azt mondaná, hogy a nagy fizikai terhelés miatt, akkor a kézilabdázók miért nem köpnek? Vagy a teniszezők.

Lehet, hogy csak irigykedek, én soha nem tudtam rendesen, erőteljesen és célzottan köpni.