Meghalt Robert Wilson… - mi is? Rendező, színműíró, festő, szobrász, fénytervező, színházi látnok, színházi ember, számunkra, magyaroknak egyéb irodalmi szempontból is fontos, hiszen az általa írt és rendezett A süket pillantása című előadásban látta meg Sheryl Suttont Pilinszky János. Ebből lett aztán a Beszélgetések Sheryl Suttonnal, egy párbeszéd regénye. A süket pillantása egyébként hétórás darab volt, és egy szót sem szóltak benne. Volt egy másik néma (vagy süket) előadása Wilsonnak, a Joszif Sztálin élete és kora, az 12 órás volt. Messze nem ezek voltak a leghosszabb Wilson-előadások, volt 168 órás is, amelynek az előadása tíz napon át tartott.
Máshogy érzékelte Robert Wilson az időt, és megpróbálta a közönséggel is máshogy érzékeltetni. A közönséggel valószínűleg sikerült is, akit az ilyesmi nem érdekelt, az nem lett Wilson közönsége, de a munkatársakkal? Egyszer beszéltem valakivel, aki részt vett Zürichben Wilson Wagner-rendezéseiben. Nyilván csodálatos élmény lehetett, mesélj, milyen volt. Hát nem tudom. Órákon át kellett állni egy pózban, és aztán lehetett tenni egyetlen lépést előre. Ez volt a próba.
Az előadásról már nem kérdeztem.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.