Mindenki ismeri a name-dropping jelenséget, amikor valaki, mintegy véletlenül, különböző híres embereket említ meg, akiket ő személyesen is ismer, akikkel jóban van, akik őt nagyra becsülik. A minap együtt vacsoráztunk Karikó Katalinnal, amikor odajött az asztalunkhoz Donald Trump, hogy közölje, leállítja az mRNS fejlesztését. Mondom neki, Donald, öregfiú, ezzel milliók életét veszélyezteted, erre ő odahívta Putyint de ő is velem értett egyet. És így tovább, az újságírók ennek mesterei, hiszen ők időnként tényleg találkoznak híres emberekkel.

De van ilyen is, hogy anti name-dropping, Arthur Rubinstein könyvében folyton ilyesmivel is találkozik az ember. Rubinstein önmagában is elég híres, nincs különösebb szüksége arra, hogy saját fontosságát hangsúlyozza (azért megteszi), de néha felhoz olyan szereplőket, akiket már elfelejtett a világ. Meglátogatja a híres zongoristát, Leopold Godowskyt, rácsodálkozik annak szépséges, koraérett. de még csak 13 éves lányára, Dagmarra. Mint egy perzsa hercegnő. A lány annyira szép, és annyira tisztában is van a szépségével, hogy a társaságból két férfivel is flörtölni kezd, az egyik Rubinstein, a másik a zeneszerző, Karol Szymanowski. Addig-addig kavar a kislány, míg Rubinstein és Szymanowski a végén egy évig nem áll szóba egymással.

Gondoltam, rákeresek az interneten, hátha van valami családi fénykép Godowskyról, amin látható a kislánya is, de csodák csodájára rengeteg kép van Dagmar Godowskyról, tekintve, hogy önjogon is sztár volt, hollywoodi némafilmek csillaga, még Rudolph Valentinóval is van közös filmjük. Csak hát közben ezek a filmek szépen elfelejtődtek, ahogy a némafilmek csillagnői is, Rubinstein meg nem szól, hogy ez a Dagmar később sokra vitte az életben a fejelcsavarásaival.

Amúgy tényleg, egy interjúban azt kérdezték tőle: hány férje volt életében. Saját csak kettő, de az ismerősökéből sokkal több.