Nem dőlök be, mondom, de utólag könnyű nem bedőlni. Szóval bedőltem, megnéztem a Jane Austen tette tönkre az életemet című francia romantikus komédiát. Úgyis egyre ritkábban látni ilyesmit moziban, a műfaj lassan átköltözik a szolgáltatókhoz. 

Nem mondom, hogy tönkretette az életemet, de iszonyat gyenge. Vagyis hogy átlátszó az egész, egy lány, aki szép is, tehetséges is, könyvesboltban is dolgozik, és még sincs pasija. Lesz-e csók a film végén? Lesz-e félreértés, büszkeség és balítélet, ha Jane Austen teszi tönkre, igazából nem is tudom, kinek az életét.

Tényleg ennyi meglepetés ilyen rövid filmben. Vannak pillanatok, amikor azt mondja a néző, ez nemes verseny, mi a rosszabb, a színészet, a rendezés vagy a forgatókönyv. Elakadnak az autóval az angliai erdő közepén, a lány még beszél Párizzsal, aztán lemerül a telefonja. Fél perc múlva azt mondja a fiú, hogy jaj, nem tudok segítséget hívni, nincs térerő. Tényleg? Angoloknak nincs, franciáknak volt? Nem is ez az érdekes, hanem az olvasás, mint az igazi élet, a keveseknek megmaradt szórakozás, kevesen vagyunk, de megtaláljuk egymást. És nem nézünk ki rosszul. Az irodalom visszavág, és pont a moziban.

Inkább aggódok a filmért.