Dobverés

Verdi Requiemmel múlattam az időt, egy nem sokat emlegetett vagy hivatkozott felvétellel, Ormándy Jenő vezényelte a lemezen a művet. Szép, persze, hogy szép, fantasztikus zenekari játék, meglepően jó kórus, kitűnő szövegmondással, és a szólisták… Lucine Amara a szoprán, azt hittem, semmilyen egyéb felvételem nincs tőle, de van, Musette-et is énekelt. Amara története elég érdekes, az Amara név, ahogyan azt sejteni lehet, fölvett, azt jelenti, mint a Gorkij, vagyis hogy keserű, de ő eredetileg Armaganian. Sokat énekelt a hatvanas években a Metropolitanben, aztán kiment a divatból, múltak az évek, de ő nem hagyta annyiban, beperelte a színházat, hogy a kora miatt diszkriminálják. És meg is nyerte a pert. Nem is értem, hogy akkor mások miért nem perelnek, igaz, hogy nyolcvan felé közeledek, de szeretnék még törékeny lánykákat alakítani.

Mindegy. Menet közben szép lassan, de biztosan elragadtatásba estem a lemeztől. Nem olyan régen egy másik Requiemet hallgattam, az egy sokat dicsért változat, Carlo Maria Giulini vezényel, még nálunk is kapható volt licenc-kiadásban. Teljesen más világ a két interpretáció, de valahogy mindkettő ütős központú, vagy legalábbis nagyon verik bennük a dobokat. Csak hát egészen máshogy, más szándékkal. Giulinit hallgatva összetojja magát az ember a Dies irae alatt, te jó ég, mi vár ránk, ha ég és föld megindul. Én, reméljük, megúszom. Ormándynál mindez szín, zene, szépség, gyönyörűen, puhán dobbannak a hangszerek, ha sóhajt az ember, nem azért, hogy mi vár ránk, hanem hogy ekkora zseni volt Verdi, hogy ezeket a hanghatásokat bele tudta foglalni a művébe. Nem egyszerűen arról van szó, hogy dráma és esztétizálás, vagyis igen, de mégis a két karmester egészen mást mond. Giulini azt, hogy térjetek meg, mert közel az ítélet. Vagy ne térjen meg, aki nem akar, de okosabban tenné. Ormándy meg azt hogy lehet, hogy közel az ítélet, de addig is érezzük jól magunkat. Nem, ennél többet: addig is legyünk hálásak, hogy itt lehetünk. Tudom, hogy harminc éve ez a felfogás elviselhetetlen lett volna számomra. Milyen jó, hogy csak most jutottam ehhez a felvételhez.