Voltak fölösleges művészeti aggodalmaink. A fényképezés végül nem szorította ki a festészetet, a mozi nem ölte meg a színházat, a tévé nem végezte ki a mozit. Ámbár... most épp úgy látszik, hogy a stream mégis kinyírja a mozit, ahogy az üres termeket nézem, de biztosan erre is lesz valami megoldás.

Ami most igazából érdekes számomra, hogy talán eleve fölösleges volt a színház féltése a mozitól. Éppen Werner Herzog könyvét olvasom, Jégen gyalogolni a címe, és nagyrészt valóban jégen gyalogol benne. 1974-ben a filmrendező hirtelen felindulásból elindult Párizsba. Münchenből. Gyalog. November végén. Az élményeket naplószerűen jegyezte föl, és látszik, hogy a filmrendezői gondolkodás nem a drámaíróhoz van közel, hanem a költőhöz. Képek, képek egymás után, bámuló, gyanakvó emberek, bámuló, gyanakvó hollók (gondolom, a valóságban inkább varjak lehettek), szemetes erdők, esőben ázó cigarettásdobozok.

Az is igaz, hogy a fordító, Szijj Ferenc költő, de nem hiszem, hogy rajta múlott volna.