Ha Gianni Morandi, akkor a legtöbb embernek a Térden állva (csúszva) előtted jut az eszébe, értem is, hogy miért, de én ezt a dalát jobban szeretem. Meg az egész Gianni Morandit csodálom, hogy végig tudta csinálni az életet ugyanazzal a frizurával. A dal 1962-ből való, azóta Gianni hosszabb nadrágokat és szűkebb zakókat visel, de a haja körülbelül ugyanolyan maradt. A dal szövege minden álkomolysága ellenére is mára meghaladott, hiszen a főhős meg akarja beszélni a lyánnyal, hogy ha megint meglátja, hogy kéz a kézben mászkál azzal a másikkal, beveri a fejét. Mármint a másiknak, nem a lánynak – legalább ennyi.

És a tánckar, a tejesüveggel tvisztelő RAI rongylábazók, egyszerűen csodálatosak. Ez is mintha megszűnt műfaj volna, az állami tévékben működő állandó tánckarok. Valaha az NDK volt a nagy mester, de kiderül ilyenkor, hogy nem voltak ők sem előzmény nélkül.

Nem feledkezve meg a műveltető szerkezet csodálatosan könnyed használatáról. Magyarul ezt nem is könnyű pontosan kimondani: küldesd le magadat anyáddal tejért. Intézd el, hogy anyád leküldjön tejért.

Majd bolond leszek, szólt a lány.