Magyarul tanulok

Az utóbbi hetek legmenőbb kortárs zenei lemezének aza címe, hogy Növények. Így, magyarul. Pedig nem is magyar a szerző, Thomas Adés írta a darabot, hét magyar vers megzenésítése, a lemezen Károlyi Katalin énekel, a Ruisi vonósnégyes játszik, és hogy az egész még meglepőbb legyen, a dalciklus után egy Haydn-vonósnégyest illesztettek. Egyáltalán nem vész össze a két mű, se a két komponista.

Igazából semmit sem tudok az egészről, Adés régóta a zenei figyelem középpontjában áll, emlékszem ég az első dokumentumfilmre, ami róla készült, robogózott Angliában, ami, tekintettel az esős időjárásra, nem is olyan nagy kéj. Májusban meg itt volt a Bécsi Filharmonikusokkal, saját zongoraversenyét (is) vezényelte. Hogy jutott eszébe magyar verseket megzenésíteni?

Talán Kurtág miatt, hiszen olyan az egész, mint egy megszelídített Kurtág-ciklus, és ha a hallgató tud magyarul, elcsodálkozhat, hogy Adés is tud magyarul, legalábbis a versek minden szavát érti, úgy zenésítette meg, a Kertész leszekben csíp a csalán, a Gyökérben sír a fűrész. Nem is sír, de sííííííííííííííííír, és az énekes, miután valószínűtlenül sokáig tartja a szót, még utána sem vehet levegőt, ki kell préselnie azt is, hogy fejem felett. Hogy szövegértés nélkül milyen lehet a dalciklus, nem tudom, de hát kapott díjakat, talán úgy is élvezetes. A bemutató fent van a YouTube-on, 1600-an megtekintették, 43 felfelé mutató hüvelyk.   

De annak is, aki éti a szöveget, beszél magyarul, mekkora felfedezés, nemcsak a zene, de a cím. Amit Adés mond, hogy a szó, növény nem arra utal, hogy valami zöld, szilárdan áll a földben, vagy bármi, hanem arra, hogy növekszik, gyarapodik, fejlődik. Pozitívabb a nyelvünk, mint mi magunk.