Esterházy védelmében

Nem a mi Esterházynk védelmében, remélem, őt nem is kell védeni, hanem egy másik, egy régebbi, Miklós herceg, aki megrendelte Beethoventől a C-dúr misét. Alapvetően ez egy nagy tett volt tőle, addig évente Haydn írta Esterházyné nevenapjára a miséket, de aztán ő kidőlt a sorból, jött Hummel, fogalmam sincs, hogy milyen miséket írt, de Esterházy gondolt egy nagyot, és fölkérte 1807-ben Beethovent.

Az eredménnyel nem volt elégedett, ekkor hangzott el a híres mondat, hogy „mondja, kedves Beethoven, mit művelt már megint?”, amin Hummel elröhentette magát, Beethoven megsértődött, a jelenet meg bekerült a komolyzene anekdotakincsébe, a fafejű megbízók értetlen megjegyzései közé.

Hallgatom most a művet, és az a sanda gyanúm, hogy Esterházynak igaza volt. Úgy értem, eza mise annyira más, mint a többi, annyira más, mint Haydn (pedig Beethoven tanulmányozta Haydnt, hogy valami hasonlót írjon), annyira nem közösségi élmény, hanem valami magányos és személyes küzdelem… - nem erre szólt a megbízás. És Ha Esterházy Miklós tényleg olyna ostoba lett volna, talán föl sem tűnik neki, sokan énekelnek egyszerre, mi mást akarhatna az ember.

Furca módon a mű története nem segített a művön magán, sokak szerint a legelhanyagoltabb Beethoven-darabok közé tartozik a C-dúr mise. Persze, mert nem sokkal utána jött a Missa solemnis, ami ugyanez (de tényleg, visszaköszönnek a megoldások), csak nagyobb, érettebb, beethovenebb. A lényeg, hogy a látszat ellenére ez az Esterházy Miklós nem volt ostoba ember.