Az ember Budapesten irigyli Prágát, hogy nekik ez is van, meg az is megmaradt, de a történelemmel nehéz vitatkozni. Észak védettebb volt. De amivel lehet vitatkozni, az a közvetlen múltunk: hogy lehet az, hogy az elmúlt negyven évben semmiféle maradandó épület nem készült el Budapesten? Miközben Prágában mégis ott van a Táncoló ház, vagy úgy is hívják, Ginger és Fred, az egyik épület derékon kapja, és magához húzza a másikat.

Ilyenünk már nem lesz, a tervező, Frank Gehry meghalt. Remélem, szép, de mindenképpen hosszú élet után, sok-sok maradandó dolgot hagyva maga után. Tényleg a teljesség gondolata nélkül: A Louis Vuitton Fondation Párizsban, a Guggenheim Bilbaóban, a Walt Disney koncertterem Los Angelesben, nagy, látványos középületek. Épületszobrok. De hogy lakni és élni is lehet bennük, azt Frank Gehry saját példáján mutatta meg, hiszen az első híres épülete a saját háza volt. a szomszédokat kikészítette, hogy soha nem fejezik már be ezt a házat, de akkor már rég be volt fejezve. És jött vele az országos hír. Utána meg a világhír. Lehet háborogni, hogy mióta számítógéppel terveznek, másról sem szól a sztárépítészet, mint az egyenesek és derékszögek kerüléséről, de ahogy nézem, nekem sokkal régebbi dolgok jutnak az eszembe, római barokk templomok, Bernini és Borromini. Előttük mintha arról szólt volna az építészet, hogyan lehet többé-kevésbé szabályos mértani testeket, gúlákat, hasábokat, téglatesteket és félgömböket elhelyezni a természetben, utána meg éljen a szabadság, nekünk nem dirigál a gravitáció. Nekünk a házak is táncolnak.