Zsugori emberekről olvasok, dehogy olvasok, csak hallgatok, Dickens Karácsonyi énekének zenés, karácsonyi énekes változatát, a harcot Ebenezer Scrooge lelkéért, és közben ez a márvány jött szembe a firenzei Fra Angelico kiállításon. Cosimo de Medici. Sokáig azt hitték, hogy Verocchio a szobrász, ma csak gúnyosan kacagnak ezen a szakértők, hogy lett volna Verocchio, ez sokkal rosszabb faragómester, Antonio Rossellino.
Lehet, hogy rosszabb, de azért így is elég jó, ahogy meglöttyeszti a bőrt a nagy Medici orcáján.
Nem is ez a lényeg, hanem hogy lehetne Scrooge is, úgy értem, ha nem viszik el az angol gazdagot a karikatúra szintjéig, akkor a vén Cosimo is játszhatná valami filmváltozatban. Talán a pénztől van, a pénz imádata egyformává változtatja az emberek arcát. Tulajdonképpen szép dolog Cosimótól, hogy a munka végeztével nem rúgta ki Rossellinót.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.