Amikor a fát kellene díszíteni, akkor persze hihetetlenül érdekessé válik a tévéműsor, A varázsló megy Págerrel. Hirtelen eszembe jut, hogy Török Sándort voltaképpen kétszer ismertem meg, először gyerekként, amikor A varázslót láttam a moziban, és utána megkaptam könyv változatban is. Már tudtam olvasni, de nem nagyon biztosan, mert eleinte azt hittem, hogy A vadászló című könyvet kaptam meg ajándékba.
Aztán, már az egyetem alatt kölcsönkaptam két kötet Török Sándor elbeszélést, persze, ma már nem tudom, hogy melyik két kötetet, mert rendesen visszaadtam a könyvet. Egy időbe beletelt, amíg rájöttem, hogy nem névazonosságról van szó, hanem hogy a két Török ugyanaz a Sándor.
A két író is egy, de Török Sándor élete még több, mindenféle nehéz fizikai munkát végzett, már akkor is, amikor nem volt sokkal idősebb, mint azok, akik Kököjszi és Bobojsza kalandjait olvasták, aztán írt és újságot írt, antropozófus lett, az első magyarországi Waldorf-iskola alapításánál is ott volt, nyolcvan év alatt leélt vagy kétszázat. Inkább többet.
Megnézem, nem maradt-e mégis azokból a kölcsönkönyvekből.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.