A másnapi koncert

Talán az volna az ideális, ha az ember megpihenhetne egy ilyen zenei-előadói élmény után, mint a Verdi Requiem, várhatná, hogy leülepedjen benne a hatás, elhelyezné, nemhogy a nagy koncertélmények, de mondjuk a nagy Requiem-élmények között, hol is volt ez a tegnapelőtti, milyen, mondjuk a Scala vendégszerepléséhez a nyolcvanas években, vagy a hét-nyolc évvel ezelőtti Gardiner vezényelte hangversenyhez képest. Ehelyett itt a másnap Purcell Dido és Aeneas, Christina Pluhar vezényletével. Nyilván egészen más, de…

Először is: már húsz perce zenélnek, és még egy hangot sem játszottak a Dido és Aeneasból. Előjáték Apollo és Cupido, de legalább Purcell, legalábbis azt hiszem. Érzek magamon is, a közönségen is némi fagyottságot, lehet, hogy műsorváltozás volt, és nem szóltak? Aztán belibeg harsány kacagással egy elég fantasztikus nő, és spanyolul fakad dalra. Hát ez biztosan nem Purcell. Hogy kerül ide?

La bruja. Mexikói népdal, sellők, boszorkányok, tébolyult szerelmek, nyilván ezért van itt, hasonló a téma. A fantasztikus nő, Luciana Mancini meg csak riszál és énekel, csillog a barna kezeslábasa vagy nadrágkosztümje, a fagyottság enged, a közönség ámultan tapsol – és elkezdik játszani a Dido és Aeneast.

Pluhar-hangzás, sok ütőhangszerrel, de alapjában véve mégis a Dido és Aeneas, a címszerepben, vagyis a fél-címszerepben Baráth Emőke, messze a legszebb hang, a legjobb éneklés, de a többiek is jók, meg egyébként nem is erről szól az előadás.

Hanem miről is. Csak a szokásos, a cselekvőképesség hiánya, azt hisszük, hogy élünk, szeretünk, döntenünk kell szerelem és kötelesség között, de egyáltalán nem mi választunk. Még csak nem is a rossz, amit le kell küzdenünk, mert hiába ármánykodik varázslónő és boszorkány, csak azért, mert utálnak mindenkit, aki boldog, ők is csak azt teszik, ami a kötelességük. Aeneasnak mennie kell, csak vesztegeti az időt szerelemmel és vadászgatással, pedig Itália a cél, Róma a történelem következő vagy következő utáni helyszíne, mindenki dögöljön meg. Úgy értem, haljon bele a szerelembe és a megaláztatásba, hogy idejön valaki, kiszedi Didóból a szerelmi vallomást, majd lelép. Köszönjük, istenek, tanulságos este volt.