Siralom a házban

Ma zár a Jacques-Louis David kiállítás a Louvre-ban, aki siet, még eléri… Vagy ma hétfő van? Akkor ez is kimaradt, most már mindegy. Persze, David ismerős minden történelemkönyvből, a Horatiusok esküje a középiskolák alacsonyabb évfolyamai számára, a kicsit idősebbeknek A labdaházi eskü, vagy Napóleon a lovát ugratja. Az önarcképe sajnos nem tananyag, pedig érdekes festmény. Először is: börtönben készült. Hogy került börtönbe? Ez tényleg furcsa, kézenfekvőbb lett volna, ha kivégzik, hiszen Robespierre barátja volt, ő is szavazott a király elítélésekor, azt is tudni, hogy a halálos ítélet mellett szavazott, logikus lett volna, ha egy a sorsuk Robespierre-rel, de akkor pont nem találták. Két héttel később tartóztatták le, és, amint a mellékelt ábra mutatja, nem bántak vele kesztyűtlen kézzel, hiszen kapott ecsetet meg vásznat, dolgozhatott.

Ezt a nyugtalanító képet festette. Nem is nagyon nehéz rájönni, mitől olyan nyugtalanító. Nagyon aszimmetrikus az arca, az egyik szeme lejjebb van, mint a másik, a szája sarkában nagy heg, mint valami háborús sérülés. Egy daganatot távolítottak el az arcából, a kor sebészeti színvonalán, nem nyom nélkül. Ha más festett Davidról portrét, ezt igyekezett is takarni, egy kicsit tessék jobbra nézni, vagy hajtsuk csak föl az ing gallérját, de David inkább szembenéz. Hiába, a művész önmagával a legkegyetlenebb.

Biztos? A kép 1794-ben készült, David 46 éves, de körülbelül feleannyinak látszik. Vagy tényleg későn öregedett, vagy annyira azért mégsem volt kíméletlen. Legalábbis önmagával.