Vettem egy üveg tintát. Persze rögtön Petőfi jutott eszembe, meg Megyeri Károly, hogyan is lehetett ebből a semmi történetből olyan pompás verset kerekíteni. Nahát, kifolyt a zsebében a tinta? Őrület. Már gyerekkoromban is jobban érdekelt, hogy hol lehetett Megyeri kabátjának a hátsó zsebe. Hogyhogy volt hátsó zsebe?
Mindegy. Átrendeztem gondolataimat Kosztolányi irányba, mivel hogy én is színes tintát vásároltam. Illetve ez volna a lényeg, hogy talán nem én is, hanem csak én. Nem tudom, milyen volt A szegény kisgyermek panaszai idején a magyarországi tintaválaszték, zöld biztosan volt, ami nekem van Kosztolányi aláírás, az is zöld, de a vers lényege nyilván a képtelenség. hogy lila is, meg viola is, sárga és arany, csak álmodik róla, és feltételes módban beszél.
De hát van haladás, az én tintám színe például benitoit. Erről még Kosztolányi sem álmodott.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.