Nagyon drukkolok a Metropolitan Operának, hogy sikerüljön új közönséget toborozni az elveszőnek látszó régi helyett, és tetszik, ahogy az afro-amerikai közönséget próbálják becsábítani a színházba. A probléma persze nem annyi, hogy csak el kell menniük, és megszeretik a műfajt, mert miért is szeretnék meg. Úgy vannak vele, mint a nagy európai múzeumokkal: szép, szép, de nem nekem szól. Hol egy, amelyen önmagamat vagy valamelyik ősömet láthatom?
A jelenlegi közönség sem könnyíti meg a remélt jövendőbeli dolgát, én legalábbis azt hiszem, vagy attól tartok, Lawrence Brownlee-nak ötször-tízszer nehezebb dolga van önmaga elfogadtatásával, mint Pavarottinak, hiszen az utóbbi csak kövér volt.
Ne legyen igazam.
Mindenesetre fölmentem nemrég a Metropolitan honlapra, továbbra is nagyon igyekeznek közönséget toborozni, két audió-összeállítást is javasolnak, amelyen a nagy afrikai, vagyis, ahogy most mondják, fekete, írásban nagybetűvel, Fekete énekesek remekelnek. A videóajánlat pedig A kékszakállú herceg vára. Nem azért, mert azt hiszik, hogy Bartók afrikai lett volna, vagy legalább a szakálla kék, hanem mert Juditot Jessye Norman alakítja
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.