Károlyok az életünkben

Van az a Cseh Tamás-dal, Antoine és Désire történelemkönyve, úgy kezdődik, hogy Jó reggelt Balogh Ádám, bársonysüveges. Ha jól értelmezem Bereményi Géza szavait, arról van szó, hogy klassz dolog a történelem, látni az összefüggéseket, a puskapor feltalálása hogyan vezet Amerika felfedezéséig, de azért a legtöbbünknek a múlt kifogyhatatlan  mesegyűjtemény, életnagyságú vagy annál nagyobb alakok csodás kalandjai.

Vegyünk egy egyszerű nevet: Károly.

I.Károly, a Stuart uralkodó, aki két inget kért kivégzése reggelén, nehogy a hidegről megremegjen, és majd azt mondhassák, hogy félt.

II.Károly, szintén angol király, de a Bragelonne vikomt elején épp civilben szerencsétlenkedik a fogadóban, pénze nincs, de fölajánlja egyik ékszerét az ebédjéért cserébe.

III. Károly, hát ő volt azelőtt Prince Charles. Milyen vicces a történelem, ha Vilmos hercegből király lesz, akkor I. és II. Károly vérszerinti leszármazottja lesz a király, de ő nem az apja vonalán leszármazott, hanem Lady Diana révén. Most mire is volt jó a háború, gyilkosság, kivégzés, ha minden marad a régiben?

IV. Károly, persze, első helyen magyar király, soha nem értettem, miért nem csináltak főpróbát a koronázáshoz, ahol kiderült volna, hogy túl nagy a korona a király fejére. Na meg itt a másik IV. Károly, német-római császár, Zsigmond király apukája, akiről Prágában a Károly-híd van elnevezve, meg az egész Karlovy Vary. Ha jól tudom, ő mozgásszervi okokból ázott a meleg vízben, nem ő jött rá, hogy azt meg is lehet inni, és jót tesz. Hogy ki volt az első bátor ember, aki beleivott a sós, büdös, forró vízbe, azt nem tudom, de le a kalappal. Én nem mertem volna.

V. Károly, akinek birodalmában nem ment le a nap, két Verdi-operában is szerepel, az Ernaniban és a Don Carlosban, az egyikben bariton, a másikban már mélyült a hangja.

És így tovább, bár VI. Károlyra nem jut senki az eszembe. De hát épp ettől befejezhetetlen a mesekönyv.